Meg kell tanulnod, hogy van, amikor igenis egyedül maradsz, és senki sem fogja majd a kezed, nem mondják azt, hogy elég vagy, és az egyetlen dolog, amiből erőt meríthetsz, az saját magad. De tudod mit? Ez a legjobb dolog, ami történhet veled. Megedződsz, megerősödsz, és onnantól egy dolog biztos: nincs az a csapás, ami úgy össze tudna törni, hogy ne tudnál felállni. Tudod, miért? Mert magadból szerzed az erőt, és nem másból.

Ez is egy nehéz nap. Mint mindig most is egyedül esz a rohadás mivel apám lelépett és természetesen mindenki ki van kapcsolva. Valamivel jobban vagyok mint szoktam, de tudom nem sok idő és valami úgyis lelomboz. Tegnap kinn voltam egész éjjel a haverjaimmal és el sem tudom mondani mennyire boldoggá tesznek. Mindenkiben szeretek valamit. Hétvégén lesz a legjobb barátnőm szülinapja, de azt sem tudom mit vegyek neki. Anyával gravírozott ezüst nyakláncot szerettünk volna, de mikor elkezdtük szervezni leromlott az állapota és nekem meg teljesen kiment a fejemből. Nem is csoda hiszen olyan hihetetlenül zombi vagyok. Jobb esetben hajnal 6 felé már eltudok aludni, de volt, hogy semmit nem bírtam. Nem akarok gyógyszert szedni mert már régi tapasztalatból tudom élőhalottá varázsol pár nap után. Használtam már Frontint, Valerianat, Remotivot, Hovat meg minden hülyeséget. Annyira rettegek, hogy elkezdődik az iskola. El sem tudom képzelni mi lesz velem így. Már tavaly is annyiból álltam, hogy hazaértem > lefeküdtem > felkeltem délután 6-kor > fürödtem > aludtam tovább. Na és így tanuljon jól az ember. Pedig szeretnék és már csak azért is mivel ígéretet tettem Anyának. Viszont félek, hogy nem fog menni és megint csalódást okozok magamnak. Mint mindig ma is tele vagyok kételyekkel. Nem tudom mit kéne tennem, hogy eltűnjenek belőlem. Mindenért aggódom és nincs egy nyugodt percem. Keresztanyámék Anya halála után felajánlották, hogy járhatok pszichológushoz, de most úgy érzem annyira nagyon rosszul nem vagyok és nem akarom, hogy feljöjjenek a régi sérelmek és eszembe jussanak. Igen, igen persze : nem szabad elnyomni őket, ki kell jöjjenek stb.stb. , én is így gondoltam eddig, de már rájöttem csak saját magamat szomorítanám el, ha a múlttal foglalkoznék. Tovább kell lépni mindenen és hagyni, hogy elfelejtsd ami valaha fájt.