Hirtelen mikor szükséged lenne egy barátra, de senki nem ér rá.

A tegnapi napom elég jó volt nem panaszkodom. Kinn voltam a régi " barátaimmal " és feldobott. Amikor csak úgy eltűntem közülük annyit nem tettek meg, hogy megkérdezzék merre vagyok. Viszont most mindenki próbál vezekelni miatta és ez jól esik. Iszogattunk is egy kicsit, de semmi túlzás. Annyira nem volt kedvem hazamenni és Apa meg annyira leszar, hogy az hihetetlen ezért ott aludtam az egyik régi nagyon jó barátomnál aki kicsit tetszik. Na jó, nem is kicsit. Egész este nem tudtam aludni mint általában. Mikor éppen nyomott volna el az álom Apa felhívott és próbált nagyon szígorúnak tünni, mintha érdekelné merre vagyok. Reggel nyolckor.. Hát gratuláltam neki, hogy feltűnt a hiányom. Nem mondtam meg neki, hogy fiúnál aludtam mert tuti elkezdett volna kérdezősködni és azt hitte volna, hogy volt valami. Az meg főleg nem hiányzik. Megint egyedül vagyok és lassan megőrülök. Nem fogom sokáig bírni ezt a csöndet. Hiába hallgatok zenét akkor is érzem ezt az elhagyatottságot. Már jó egy két hete elkezdtem kijárkálni a régi társaságomhoz és fel nem tudom fogni, hogy mitől van erőm hozzá. Éjszaka semmit nem alszok és alapjáraton is folyton fáradt vagyok. Talán csak nem akarok itthon lenni. Annyira utálom, hogy mindenki megígéri : akármi van futok hozzád. Aztán meg olyan kifogásokkal leráznak, hogy az észveszejtő. Olyan " barátaim " akik 10 éve ismernek és a szüleink is jóban voltak. Az a baj velem, hogy mindenkiről a legrosszabbat kezdem feltételezni és azt várom, hogy megmutassa nincs igazam. Csak senki nem fárad vele vagy csak szimplán mindig rossz emberek kerülnek a közelembe. Elhatároztam, hogy egy hétig itthon maradok és anime maratont tartok az mindig ki tud kapcsolni. Szerintem kezdek megőrülni :D Biztosra veszem, hogy elkezdtem gyengéd érzelmeket táplálni a srác iránt akivel régen rohadt jóban voltunk. Nagyon nem kéne mivel ő csak barátként tekint rám. Nem kell az újabb csalodás. Ezzel az a baj, hogy nem lehet megállítani. Ha érzed akkor érzed és nincs megállás. Elég sok minden elkezdett érdekelni mostanában pl. a gondolatainkkal való teremtés. Röviden : ha jóra gondolsz és pozitív dolgokon agyalsz akkor azokat vonzod be magadnak. Ha ez olyan egyszerű lenne már mától elkezdeném, de valahogy az ilyenek sosem mentek nekem. Tudom.. csak elhatározás kérdése, de nekem olyan nincs. Régen még kb. 1 éve láttam egy filmet pont erről a címe az volt, hogy A titok. A lényege az, hogy mindent amit csak akarunk megkaphatunk ha erősen gondolunk rá és álmodozunk róla mintha már a miénk lenne. Mikor még kicsit jobban voltam akkor én is elkezdtem alkalmazni, de max. egy két hétig ment mert mindenhonnan jöttek a szokásos pofonok. Két hét elég kevés idő a hatás érdekében szerintem vagy fél évig kéne ilyen mentalitással élni. Valahogy én hiszek ebben. Olyan meggyőző ez a film. A féltestvérem ezzel foglalkozik és állítása szerint neki bejön előbb-utóbb minden amit akar csak nem konkrét dologra kell gondolni. Pl: van egy fiú aki tetszik akkor nem arra kell gondolni, hogy jaj bár vele járnék, hanem : olyan kapcsolatot akarok és olyan társat aki  teljesen illik hozzám. Vagy valami ilyesmi :D A lényeg az, hogy lehet elhatározom magam és elkezdem.. Majd írok a siekreimről , ha lesznek. Itt a film mindenképpen megéri megnézni.